„Tökös” gazdi kerestetik!
Vacaknak is különleges igényei voltak. Akárkinek nem lehetett őt odaadni. Volt egy férfi, aki a családi háza őrzőjének nézte ki Vacakot. Lelkesen ki is ment az állatotthonba, még jutalomfalatot is vitt a „kislánynak”. Megállt a kutya kennelje előtt.
– De gyönyörű vagy, angyalom… – kezdte a mondandóját, de Vacaknak vagy az „angyalom” megnevezés nem tetszett, vagy a férfi, mert őrjöngve ugrott a kennel rácsának. A gazdijelölt ezek után közölte, hogy akkor ő inkább mégis egy másik kutyát választana.
A kilátogató két katona is hasonlóan járt. Végigsétáltak a kennelek előtt. Pöszmet tizedesnek kerestek szolgálati kutyát. Egy olyat, aki járőr célokra megfelelne. Amikor Vacak kennelje elé értek, a kutya szeme fel- villant, és a következő pillanatban már őrjöngve ugrott a rácsnak.
– Misi bácsi, nekünk ez a kis vadorzó tetszik! – mondták a gondozónak, aki elmagyarázta, hogy ha ép bőrrel szeretnék megúszni a Vacakkal történő találkozást, akkor mire ügyeljenek. Közös sétára indultak, miközben a kutya sanda pillantásokkal méregette őket. Pöszmet tizedes út közben, a gondozó háta mögött vette át a pórázt. A kutya így menet közben észre sem vette, hogy a háttérben „leváltották a főnököt”. Amikor rájött, hogy már nem Mihály fogja a pórázát, meglepetésében megtorpant, és villant egyet a szeme. A katona nem várta meg, hogy mi történik. Tudta, hogy egyetlen esélye van: nem hagyni gondolkodni a kutyát. Mintha mi sem történt volna, továbbsétált vele.
„Hohó, ez egy tökös srác lehet” – gondolhatta Vacak, mert ettől kezdve főnökeként tekintett a katonára. Aznap este a tizedes kikefélhette a bundáját, másnap pedig már Vacak zokszó nélkül hagyta, hogy megfürdesse. Az igazi munka azonban most kezdődött!
Egy életre szóló barátság kezdete
Pisszenésből és vezényszavakból, jelekből és karmozdulatokból állt az elkövetkező időszak. Vacak lelkesen tette, amit a gazdi kért tőle. Az apportmunka és a labda azonban nem tudták lekötni. A jó kis otthonról hozott főtt husi! Az igen! Annak a kedvéért mindenre kapható volt. Ennek köszönhetően az akadálypálya teljesítése is könnyebben ment. A főtt husi kedvéért megtanulta fokról fokra a létramászást, átugrotta az akadályt, a karikát, felmászott a palánkra. A sok gyakorlás végén Vacaknak már a magassággal sem volt problémája. Mindezt hang nélkül tette, hiszen egy szolgálati kutyának ez az egyik erénye. Soha nem próbált meg lazsálni, nem kerülte ki a palánkot, nem próbált átbújni a karika alatt. Hónapokba tellett, de a végén ahogy a gazdi hívta, Cafatka egymás után, profi szinten vette az akadályokat. Karika, csatorna, palánk drótkerítés. Mindent hibátlanul teljesített.
Az őrző-védő munkát azonban Vacak először a saját tapasztalataira próbálta építeni. Mindent és mindenkit méregből próbált levadászni. Védőösztönből mindenkit ellenségnek tekintett. A végén olyan jól elsajátította a szájkosaras munka alapjait, hogy amikor le kellett tennie a járőrkutyavizsgát, szó szerint megborította a segédet, aki a védő- sisak ellenére a fejét fogva kóválygott le a pályáról. Ám az engedelmes, az akadálypályák, és a nappali őrző-védő vizsga mellett éjszakai ismeretlen terepen is bizonyítania kellett az alkalmasságát. Amikor már koromsötét volt, a „rosszfiú” egy erdős részen, csibészbundában támadt ki rájuk, miközben a karjaival föl-le csapkodott. Vacak egyre szűkülő csigavonalban cserkészte be. Amikor pedig a magasba emelkedett a „csibész” egyik karja, Vacak ugrás közben elkapta a csuklóját. Óriási állkapcsa közé fogta, majd még szorított is rajta egyet. A „rosszfiú” még a franciabundán keresztül is megérezte a harapást, és fájdalmasan felszisszent.
Vacak az alkalmassági vizsgán nagyon jól teljesített. Az értékelésnél a vizsgabiztos külön kiemelte, hogy a tizedes egy mentett kutyával érte el ezt a jóeredményt, amiért az elvégzett minőségi munka mellett is külön dicséret illeti.
A katonaságnál szolgáló négylábúaknak évente alkalmassági vizsgát kell tenni. „Cafatka” a legutolsón is kiválóan teljesített, és ismét kiemelték, hogy mennyire dicséretre méltó az az eredmény, amit mentett kutya
létére produkált, maga mögé utasítva több, jó hírű tenyészetből származó „kollégáját”. A napi tréningek, a közös gyakorlások, a fantasztikus eredmények odáig vezettek, hogy a tizedes „Cafatkát” már nem is földi lényként emlegette, hanem minden kutyák földi helytartójaként. Persze, Vacak sem kevésbé volt oda a gazdájáért. A tizedes távollétében is áhítattal szívta be valamilyen tárgyról a gazdája illatát. Ha pedig éjszakai szolgálatban voltak, és lepihentek, Pöszmet Sándor nemegyszer arra ébredt, hogy a kutyája ott ül az ágya mellett, és őt nézi.
Híresnek lenni a „hírös” városban
Vacak a sikeres vizsga után rengeteg bemutatón vett részt, ahol hamarosan ő lett a sztár. A kőkemény hajdani gladiátorkutya a gyerekek kedvencévé vált. Élvezték, ahogy a kutya játszi könnyedséggel üti le a szájkosarával az ellenfeleit, de ha kell, fegyelmezetten vár a gazdája utasítására.
Már felismerték az utcán, és messziről kiabáltak utána, hogy Vacak, Vacak! Egy ilyen bemutató után találkozott Sándor párja is először a kutyával. Míg a gyerekeknek megadóan hagyta, hogy simogassa, az asszonyt sanda tekintettel nézegette, majd szorosan a tizedes lábához bújva méregette tovább.
Aznap este a tizedes párja, Kriszta sokig gondolkodott a kutya viselke-
désén.
– Valószínű, hogy Vacak féltékeny rám. Nem felejtem el, ahogy a lábad mellől méregetett! Tüntetőleg közelebb, és még közelebb húzódott hozzád, mintha ezzel is közölni akarná velem, hogy te az övé vagy. De
nem bánom, és imádom! Imádom, mert a kívülálló számára is tökéletesen látszik, hogy egy megmagyarázhatatlanul szoros és különleges kapcsolat van közöttetek. Számomra pedig ez csodálatos érzés. Mert bármi is történjen, én Vacak mellett teljes biztonságban tudlak. Tudom, hogy ti ketten bármire képesek vagytok egymásért! – mondta az asszony, majd megsimogatta a mellette ülő párja kezét.
Vacak élete révbe ért, de a mi munkánknak még koránt sincs vége. Nézz be holnap is, mikor folytatjuk a sorozatunkat egy újabb fordulatos igaz történettel.
Tetszett ez a történet?