Ha van egy őrangyalod…
Az emberek megdöbbenve nézték az utcában feltűnő, csontvázra soványodott kutyát. Volt, aki próbált segíteni neki, de amikor közeledett hozzá, a kutya sarkon fordult, és utolsó erejével elfutott.
Daniella híres volt Jánoshalmán az állatszeretetéről. Amikor megkeresték, hogy segítsen a németjuhásznak, egyből a keresésére indult. Ám a kutyának már csak hűlt helyét találta. Már visszafelé tartott, amikor benézett egy lakatlan házba. Először csak a farkát látta meg az egy kiszögellésbe bebújó állatnak. Közelebb lépett, és elmosolyogta magát.
– Áh, szóval itt vagy! – mondta a kutyának, aki az ember közelségétől inkább hátrább csúszott.
– Na ne félj, nézd csak, mit hoztam! – szólt a lány, és tisztes távolságban letette az ételt és a vízzel teli tálat a kutyának. Ám a kutya bármennyire is legyengült, bármennyire is ki volt száradva, nem nyúlt sem az
ételhez, sem az italhoz. Talán a láz miatt volt, de teljesen visszahúzódott.
Daniella azonban nem adta fel. Leült a földön a kutyával szemben, és beszélt neki.
– A róka is csak napról napra ment közelebb a kis herceghez. De a végén hagyta, hogy megszelídítse. Én ugyanezt szeretném veled tenni! – beszélt a kutyához, aki már nem húzódott hátrább, ha a lány pár centit
közelebb csúszott.
A hátuk mögött emberek gyülekeztek, akik szörnyülködtek, hogy milyen sovány ez a kutya. De a lány mindenkit elküldött, hogy ne rémisszék el. A végén, négy és fél óra elteltével a kutya egyszer csak felállt, és befeküdt Daniella ölébe, a következő pillanatban pedig még arcon is nyalta. A lány torkát a sírás fojtogatta. Tudta, hogy a panellakásába nem tudja hazavinni, de azt is, hogy a kutya életveszélyben van, ha nem talál neki sürgősen segítséget. A telefonjáért nyúlt, és hívta a németjuhász fajtamentőket.
– Megyünk, de mi tőletek több száz kilométerre vagyunk. Legalább két és fél óra, mire odaérünk. Addig légy szíves, helyezd a kutyát biztonságba! – kérték Daniellától.
A lány megkérte a barátait, hogy amíg a fajtamentők nem érkeznek meg, hadd legyen a kutya a tanyájukon. Ekkor érte az igazi meglepetés!
szelidítette a kutyát
Daniella
Miközben a kutya neki osztogatta a puszikat, és el sem akart távolodni mellőle a többieknek szó szerint kimutatta a foga fehérét. Senki nem mehetett a közelébe. A kutya Daniellát kivéve sakkban tartotta a társaságot.
– Vacaknak neveztem el! – mondta a lány a fajtamentőknek, amikor odavezette őket a kutyához. A kutya köszönésképpen megmutatta nekik hatalmas agyarait. Hang nélkül vicsorított, miközben közelítettek felé. A gondozójuk, Mihály azonban valószínűleg élete első szavaként is a „kutyát” mondta ki, és nem ijedt meg az ilyen rátarti kutyáktól. Sőt, kimondottan kedvelte az ilyen konok vagányokat. Körülbelül öt percbe tellett, mire Vacak búcsút vett a zokogó őrangyalától. Azért még a nyakörvből egyszer kibújt, és visszaszaladt Daniellához, de aztán ellenkezés nélkül követte új „főnökét”.
Már az úton egyértelművé vált, hogy a kutyának magas láza van. A kiszáradás szélén állt, és babéziás volt. Éjjel három órakor Sahin doki a klinikája kapujában várta az állatmentőket. Ő már megszokta, hogy a fajtamentők az ünnepek kellős közepén vagy az éjszakai órákban is segítséget kérnek tőle. Vacak gyorsan a vizsgálóasztalra került.
– Jézusom! Ez a kutya tele van harci sebesülésekkel! – mondta az orvos a vizsgálat közben. A hátán, nyakán, oldalán mindenütt beforrt sebek borították a testét. Ráadásul mindössze tizenhat kiló! Most azonban a legnagyobb problémát a kiszáradás és a minden bizonnyal előrehaladott babézia okozza – ecsetelte az orvos a kutya állapotát.
Vacak megkapta az életmentő infúziót és injekciókat. Nem maradt más hátra, mint imádkozni a túléléséért.
Fogadjatok Vacakra!
A szakszerű orvosi segítség mellett a kutya bivaly erős immunrendszere lehetett az oka, de Vacak pillanatok alatt felépült. Két nap múlva már be is költözhetett az állatotthonba. A bevonulását látva az állatvédők elmosolyogták magukat.
– Mintha Francót látnánk! Ő lépdelt be a kapun ilyen parádés lóhoz hasonlóan, miközben elüvöltötte magát, hogy „Félre, léha népség, megjött Franco, a szépség!” – szólalt meg az egyik önkéntes. Ebben a pillanatban Vacak is a mély torokhangján felugatott.
Még szerencse, hogy Franco kan volt, Vacak pedig szuka, így nem jelentett konkurenciát a vén medvének, Francónak. De Vacak sem tudta elviselni a konkurenciát, így őkisasszonyságának külön kennelt kellett biztosítani. Ha betettek mellé egy kant, biztosak lehettek abban, hogy ez a harcias amazon addig verte, amíg ki nem vették mellőle. Ő nem osztozkodott senkin és semmin! Sem emberen, sem pedig a kenneljén.
Mivel a kutya kőkemény volt, így a szocializációs sétákra a „Gomba” táblán túl csak szigorúan szájkosárba lehetett vinni. Az ott lakók már amúgy is tudták, hogy ha egy fajtamentés kutya szájkosárral sétál, annak oka van, és jobb nem bratyizni vele. Ám az alkohol, mint tudjuk, felszabadítja a gátlásokat, és erősebbé teszi a gyengéket. Az egyik séta alkalmával a kellemes tavaszi időben a megszomjazók a falu kocsmája előtti teraszon oltották szomjukat. Mint a kutyák nagy része, Vacak is utálta az alkoholszagot, ami ráadásul most áporodott dohányszaggal vegyült. Amint elsétáltak a kocsma előtt, fintorogva húzta el a pofáját. Mivel éppen a szemben lévő postára tartottak, átmentek a túloldalra. Amíg Mihály bement az alapítvány ajánlott leveléért, addig Vacakot kikötötte a hivatal előtti korláthoz. Arra rohant ki, hogy Vacak őrjöngésétől zeng a környék. Ahogy kilépett az ajtón, meghűlt az ereiben a vér. A kutyától fél méterre egy férfi nyújtogatta felé a kezét.
– Na, ne legyél mérges, kutyuli! – gügyögött Vacaknak, akit amúgy is rettenetesen irritált a férfi alkoholtól bűzlő szaga.
– Hát te meg mit művelsz, jó ember? Szerencséd, hogy a kutyán ott a szájkosár, mert neked már nem lenne karod! – ripakodott rá Mihály.
– Én csak le akarom venni azt a csúnya szájkosarat ró… ró… róla… – nyögte ki nagy nehezen a férfi, akinek az állandó csuklás miatt többször is bele kellett kezdenie a mondandójába. A jelenet felkeltette a kocsma teraszán ülők figyelmét is. Miközben a mi hősünk szép csendesen visszasomfordált a korsó söre mellé, újabb bátor jelentkező akadt.
– Elvinném ezt a kutyát! – állt meg kissé instabil lábon Mihály előtt. Az öreg elnevette magát.
– Hát, barátom, te ezt a kutyát soha nem fogod innen elvinni!
– Nem-e? Kutyás határőr voltam! Még Kántor fiával is dolgoztam! Nincs olyan kutya, aki nekem ne engedelmeskedne! – húzta ki magát.
– Tíz korsó sört fizetek, ha nem tudom! Viszont ha átsétálok vele a túloldalra, akkor te fizetsz nekem tíz korsóval! – folytatta.
Mihály megvakarta a feje búbját, miközben gyors fejszámolásba kezdett. „Tíz korsó sör, aszongya, az annyi mint… És hát a túloldal az nincs messze, mindössze négy méter. Olyan túl nagy baj nem lehet!” – gondolta.
– Oké! Áll az alku! Csapj bele, cimbora! – mondta, miközben a férfi felé nyújtotta a kezét. Eközben már a kocsma vendégei is felálltak az asztaloktól, és fogadásokat kötöttek.
A férfi elindult a kutya felé. Vacak figyelmeztető morgásba kezdett. A „nagy kutyás” azonban nem vette a jelzését. Vacak remegő bajsza idegesen meredt a magasba, miközben már mély torokhangon hörgött. A férfinek azonban még ez is kevés volt. Odalépett a kutyához. Már a pórázért akart nyúlni, hogy leoldozza a korlátról, amikor a kutya ugrott. Amikor a férfi fejével ért egy magasságba, már ütött is a szájkosarával. A férfi elterült volna, mint a homokzsák, ha Mihály nem számított volna erre. Így még estében elkapta. Ennek köszönhetően a szájkaratebajnok különösebb baj nélkül megúszta a találkozást Vacakkal. A kocsma látogatói ettől kezdve átmentek a túloldalra, ha Vacak volt a soros fajtamentéskutya a gombai sétán.
Az elmúlt hónapok során Vacak megerősödött. Hol volt már az az idő, amikor a kutya alatt tizenhat kilót mutatott a mérleg! Szuka létére olyan hatalmas lett, hogy mindenki azt hitte, kan kutya. Testén egyetlen felesleges gramm sem volt, csak a tiszta izom. Nem nagyon volt olyan ember, aki a győzelem legkisebb eséllyel szembe tudott volna vele szállni. Impozáns külseje erőt sugárzott, és tiszteletet követelt.
Tipikusan olyan kutya lett belőle, akiről egy rendőr vagy egy katona járőrtársként álmodozik.
Vacak sorsa jobbra fordult, de vajon rátalál az Igazi? Tarts velünk holnap is, a történet folytatásában minden kiderül!
Tetszett ez a történet?