És akkor jött Mazsi…
A fajtamentők nagyon reménykedtek abban, hogy Fibinek még juthat egy-két boldog esztendő. Még akkor is reménykedtek, amikor egy alapos szeretgetés közben csomót tapintottak ki az emlőjén. Sok kutyának volt már ilyen, és egy műtét megoldotta a problémát. Az orvos kiírta Fibinél a műtét időpontját, a fajtamentők pedig egymást vigasztalták: „Gyorsan felfedeztük, biztosan nem lesz semmi probléma!”
Másnap új kutya érkezett az állatotthonba. Rozi őt is a kapuban fogadta, de utána már rohant is vissza Fibihez. Mert ha létezhet szerelem cica és kutya között, akkor az övék az volt. Az új kutya, Mazsi is végtelenül szomorú volt. Nagy szeretetben élt idős gazdájával, de sajnos az gyógyíthatatlan beteg lett. Bár még élt a gazdája, de már tudott dolog volt, hogy nem fog kijönni a kórházból… A gyerekek külföldön éltek, és mint lenni szokott, nem érdekelte őket a kutya sorsa. Hogy Mazsi ne kerüljön gyepmesteri telepre, átvették a fajtamentők. Sok álmatlan éjszakát okozott a fajtamentőknek, mert az első napokban nem evett, nem ivott, csak kimondhatatlanul elkeseredett volt.
– Nevessetek ki, de valahogyan tudatosítani kellene az emberekben, hogy egy olyan végrendeletet írjanak, amelyben bebiztosítják a kutyájuk jövőjét is. Megannyi tragikus kutyasorsot látunk amiatt, mert meghalt a gazdi, a kutya meg nem kell az örökösöknek. Míg a ház és az autó természetesen nekik jár, addig a kutya elaltatásával fenyegetőznek, ha azonnal nem vesszük át – szólalt meg az egyik önkéntes.
– Igen, igazad van! Egyszer kapott az alapítványunk részesedést egy örökségből. A hölgy sajnos öngyilkos lett. A vagyonát több civil szervezetre hagyta. De előtte nemcsak az anyagi javairól gondoskodott, hanem
a kutyái sorsáról is. Sőt, bebiztosította a kutyái boldog életét oly módon, hogy akit megbízott a gondozásukkal, annál több pénzhez jutott, minél tovább élt a kutyája. Kellene valami alapítvány, vagy nem is tudom, mi, de igenis valami megoldást kellene erre a problémára találni! Mondjuk én kizárnám az örökségből azt, aki így viselkedik az elhunyt szeretett állataival, de hát ezt nyilván sajnos nem lehet megtenni. Az ilyen emberek a lelkiismeretüket úgy próbálják tisztára mosni, hogy a kutyát lepasszolják valakinek, és akkor nem kell azzal szembesülniük, hogy sintérkézre adták elhunyt szerettük hajdani legjobb barátját… – folytatta a gondo- latmenetet egy másik önkéntes, miközben vigasztalóan beletúrt Mazsi bundájába. Ekkor valami keményet érzett a kutya hátán. Óvatosan újra kitapogatta, majd megkérte a társát is, hogy nézze meg ő is, mi lehet az. Másnap az orvos is megerősítette: Mazsinak daganat nőtt a gerincén.
Mazsi műtétje ugyanarra a napra lett kiírva, mint Fibié…
Egy macska megérzései
A fajtamentők bizakodtak a műtét sikerében. Nem így Rozi… A műtét napján Fibit még lépni sem engedte, körbe-körbe körözött körülötte.
Egyszerűen nem akarta kiengedni a kocsihoz. Miután Rozit bevitték a házba, Fibi előtt is szabaddá vált az út. A macska pedig letargiába esett. Egész nap csak sírt. Kiállt a kapuba, onnan leste a barátját. Aztán mivel Fibi még mindig nem jött, most már az útra is kiment, és ott várt rá.
Aznap este a fajtamentők nagy sóhajjal nyugtázták a hírt, miszerint a műtét mindkét kutyánál sikerült. Annál nagyobb volt a döbbenetük, amikor jött a telefon másnap reggel, hogy Fibit halva találták a kennelében…
Mazsi szerencsére jól volt a műtét után. Amikor hazavitték a klinikáról, Rozi persze ott állt a kapuban. Várta, hogy feltűnjön az öreg barátja… Odarohant az autóhoz, és egy óvatlan pillanatban beleugrott. Körbenézett, majd keserves nyervákolással járkált körbe-körbe. A teljesen elkeseredett macskát a gondozónak kellett kiemelnie.
A friss műtét után persze Mazsi is bekerült a házba. Rozi ilyenkor már kezdte is a terápiát, ám most egyszerűen tudomást sem vett a másik kutyáról. Három napig tüntetőleg kerülte Mazsit. Esténként nem is járt haza, inkább elcsavargott. Aztán egyszer csak megtört a jég. Mintha mi sem történt volna, Rozi berohant, odabújt Mazsihoz, és kezdte is a terápi- át. Pillanatok alatt nagy barátság alakult ki közöttük, és akárcsak Fibivel vagy Zoli bácsival, úgy Mazsival is egy tálból evett. Amikor a közelmúltban Mazsi farkán kiújult a daganat, nagy volt a félelem, hogy őt is elveszítik a fajtamentők. Szerencsére azóta a kutya jobban van, és nem fenyegeti Rozit az a veszély, hogy ismét elveszít egy jó barátot. A fajtamentőket pedig az, hogy esetlegesen elveszítsék a világ legjobb fej terápiás macskáját, akit nemes egyszerűséggel csak Rozi nővérnek hívnak.
Tetszett ez a történet?