Robin története - 2.rész - Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány

Robin története – 2.rész

Kioperált bűnjelek

Közben a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványhoz is befutott a riasztás. A csapat sok mindent látott már a fennállásuk 15 éve alatt, de ilyet még soha! Amikor meglátták a kutyáról készült videót, nem akar- ták elhinni, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet. Az elképesztő brutalitás minden alkalommal csak még inkább feltüzeli a csapatot, így most is mindent félbehagyva száguldottak 300 kilométert az életveszélyes állapotban lévő kutyáért.

Miközben a fajtamentők az autópályán robogtak a németjuhászért, dr. Répási Attila állatorvos klinikáján elszörnyedve nézték a kutya sérüléseit.
– Szerencsére ezek célba lövéshez használt nyílvesszők. Ha a vadászatok alkalmával használt nyílvesszők lettek volna, a kutyának esélye sem lett volna megmenekülni – állapították meg a kutya műtétjéhez készülődő állatorvosok. A vizsgálatokat vezető dr. Répási Attila már meg sem lepődött, hogy a kutyában nem találtak chipet.
– Az igazság az, hogy a felelősség körét én az elkövetők mellett kiterjeszteném a gazdákra is, akik állatot tartanak, de nem törődnek velük. Ha egy ilyen kutya bármilyen kárt okoz, nem beazonosítható, és sajnos ilyenkor esetleg elborul a gazdák agya. Sokkal komolyabban kellene számon kérni a chip hiányát! – vélekedett Répási doktor, miközben az elkészült röntgenfelvételeket vizsgálta.
Ezeken jól látható volt, hogy az egyik nyílvessző a nyak jobb oldalán hatolt be, majd a bal oldali lapocka tájékán jött ki. A másik nyílvessző a jobb mellső láb hónaljánál csapódott be, és a felkar belső oldalán jött ki. A röntgenen tisztán látszott a két légpuskalövedék is, amelyek közül az egyik valószínűleg csontnak ütközött, és szétroncsolódott… A sebek már nem véreztek, ami azt jelentette, hogy nem frissek a sérülések.

A kutya fájdalomcsillapítót, infúziót kapott, majd altatógépre tették, hogy csökkentsék a műtét során az altatással járó kockázatot. Miután több darabban eltávolították a két nyílvesszőt, egy tasakba helyezték.
Négy állatorvos dolgozott a kutya műtétjén. A feladat többször is komoly kihívás elé állította a teamet, és végig kérdéses volt, hogy a kutya ilyen legyengült, életveszélyes állapotban túléli-e az operációt. A műtét azonban sikerült! A kutya már ébredezett, amikor az operáció befejezése után Répási doktor állatkínzás miatt feljelentést tett a sárospataki rendőrkapitányságon. A feljelentés mellé csatolta a kioperált nyílvesszőket is.
– Nagy mázlid van, kutyus, hogy ilyen intenzíven dolgoztak az őrangyalaid! Ha bármelyik nyílvessző átmegy a mellkasodon, akkor most nem „beszélgethetnénk”! – mondta Répási doktor, miközben megsimo- gatta az ébredező kutya buksiját.

Robint műtéthez beöltözvevárták
Robint műtéthez beöltözve
várták

Egy kutyáért mentek, kettővel jöttek

A Sárospatak felé száguldó fajtamentők az úton végig azon imádkoztak, hogy ne fussanak bele egy traffipaxba. Ekkor még ugyanis csak azt tudták, hogy egy életveszélyesen megsérült kutya várja a segítségüket. Már Sárospatak közelében jártak, amikor jött az értesítés, hogy a kutyát közben helyben megoperálták. Mire a kórházhoz értek, a kutya, bár dülöngélve, de már járt.

Frida minödssze 15kg volt
Frida minödssze 15kg volt

Közben kiderült, hogy Sárospatak mellett van egy éhenhalás szélén álló malinois-németjuhász keverék is, akinek szintén a fajtamentők az utolsó reménységei. A csapat tagjai ilyenkor egymásra néznek, és elkezdenek számolni, hogyan tudnák úgy „átültetni” az állatotthon lakóit, hogy az újabb, bajba került kutyának is tudjanak szorítani egy kis helyet. A matek persze most is kijött, így a Fridának keresztelt, mindössze 15 (!) kilós kutyát a csomagtartóban elhelyezett boxban szállásolták el a hosszú útra.
Ő is borzalmas állapotban volt, de az élő céltáblának használt kutyához képest még szerencsésnek tűnt.

A klinikára érve az állatvédők ahogy meglátták a fájdalomtól megtört tekintetű, súlyosan sebesült kutyát, összeszorult a szívük. Az átélt borzalmak ellenére bizonytalan léptekkel közelített feléjük. Óvatosan körbeszagolta őket, majd megnyalta a kezüket…
– Csak azt tudnám, a kutyák honnan tudják eldönteni, hogy ki a jó ember, ki az, akihez bizalommal közelíthetnek, és ki az, aki gonosz! – mondta az egyik, miközben megsimogatta a kutyát. Mire a kutyát ölbe véve a kocsihoz értek, a névadás is megtörtént: a meglőtt kutya a Robin nevet kapta a keresztségben.

Úton hazafelé Frida a hátsó boxban utazott, a frissen műtött Robin pedig a hátsó ülésen feküdt. Az átélt viszontagságok és a fájdalomcsillapító hatására többször is harapott, ám a mellette ülő önkéntes egész úton próbálta nyugtatgatni. Félóránként megálltak, megitatták, nyugtatgatták a kutyákat. Az út felénél aztán Robin mintha megérezte volna, hogy ettől kezdve minden rendben lesz, a fejét nagy sóhajjal a mellette ülő önkéntes ölébe hajtotta.

Úton a gyógyulás felé

A fajtamentők állatorvosánál, a Sahin Klinikán már várták a súlyosan sérült kutyát.
– A praxisom során egyszer találkoztam hasonló esettel. A különbség csak annyi volt, hogy akkor egy macskát használtak élő céltáblának. Szerencsére ritkák az ilyen és ehhez hasonló esetek, de az is ritka, hogy a megkínzott állat túléli – mondta Sahin doktor, miközben átnézte a kutya sebeit. – Arra viszont készüljetek, hogy most legalább két hétig a mi vendégünk lesz Robin! – fordult a fajtamentők felé, miközben éppen egy homlokpuszival köszöntek el a kutyától. Úgy tűnt, hogy Robin gyorsan helyrejön, de rövidesen kis híján nagy baj lett. A kutya sebei váratlanul elgennyesedtek, így az egészet újra fel kellett tárni, átfecskendezni és gyógyszeres oldattal lekezelni.

– A gondos orvosi ellátás ellenére tasakképződések keletkeztek. A nyílvesszők, amelyekkel meglőtték a kutyát, nem voltak sterilek, így fertőződhettek el a sebek – magyarázta Sahin doktor a kétségbeesett fajtamentőknek. Szerencsére a fertőzés csak lokális volt, így gyógyszeres branülök felhelyezésével nem alakult ki komoly lázzal járó szepszis, és Robin immár ténylegesen a gyógyulás útjára lépett. A klinika dolgozóinak is villámgyorsan a szívébe lopta magát a fájdalmai ellenére is nagyon kedves és a végletekig együttműködő kutya. Hangtalanul tűrte az infúziók bekötését, az injekciókat, sőt a gyógyszereket is zokszó nélkül bevette. Igazi álompáciensnek bizonyult.

Robint már várták a műtőben
Robin a gyógyulás útjára lépett

Miközben Robin küzdött a gyógyulásáért, a média felkapta a történetét, nem nagyon volt olyan országos televíziós csatorna, ahol ne foglalkoztak volna a nyílvesszőkkel átlőtt kutya történetével. A fajta- mentőkkel együtt több szervezet is összefogott, és ötszázezer forint nyomravezetői díjat ajánlottak fel annak a számára, aki megbízható információval tud szolgálni az elkövető személyét illetően. A fajtamentés központi száma és a Sahin Klinika vonala is állandóan csörgött. Volt, aki a kutya hogyléte felől érdeklődött, de voltak, akik jelezték, hogy a felgyógyulása után szeretnék Robint örökbe fogadni. Egy német állatvédő szervezet is bejelentkezett érte, de a fajtamentők udvariasan megköszönték a felajánlott segítséget, és elmondták, hogy a sok gazdijelölt között biztosan meg fogják találni itthon is azt, aki majd az ide- ális gazdija lesz Robinnak. Közben egy fiatal pár is felfigyelt Robinra. A fajtamentők Facebook-oldalán találkoztak a történetével. Előtte két hónappal vesztették el a már idős, hosszú szőrű németjuhászukat, így különösen érzékenyen érintette őket az a brutalitás, amelyet túlélt ez a kutya. Robin történetét elolvasva egymásra néztek, és az esélytelenek nyugalmával írtak egy bemutatkozó levelet.

Közben egy másik e-mail is érkezett a fajtamentőkhöz. Ebben egy sárospataki lakos jelezte, hogy ki az az illető, aki a rokonával együtt ugyanilyen sportnyílvesszőkkel szokott lövöldözni. A fajtamentők az e-mailt azonnal továbbították az illetékeseknek. Nem sokkal később egy férfi fel is hívta a fajtamentés vezetőjét. Elmondta, hogy három évvel ezelőtt valaki ugyanilyen nyílvesszőkkel megölte a gyönyörű kaukázusi juhászkutyáját. Akkor hiába tett feljelentést a rendőrségen, az illető megúszta a gyilkosságot.

– Nem a felajánlott jutalomért jelentkezem! Ám biztos vagyok abban, hogy a németjuhászt megsebesítő és az én kutyámat megölő személy egy és ugyanaz! – tette hozzá.
A fajtamentők ezt az információt is eljuttatták az illetékeseknek, és az egész ország állatszerető közvéleményével együtt nagyon bíztak abban, hogy végre meglesz a brutális állatkínzást elkövető tettes, és megkapja a méltó büntetését.

Érdekel, hogyan folytatódik Robin története? Nézz be holnap is!

Tetszett ez a történet?

Scroll to Top