Hektor

Sziasztok, nénik, és bácsik! Ha most csupán a memento kedvéért nem lenne fenn a sintértelepi képem, tuti, rám sem ismernétek. Higgyétek el, ha karácsonykor nekem valaki azt mondja, hogy február közepén egy nyugodt, boldog, egészséges, meseszép kutya lesz belőlem, tuti, nem hiszem el!

A karácsonyt és a szilvesztert egy vidéki gyepin töltöttem. Már mindenről lemondtam, hiszen naponta altatták valamelyik, sitten csücsülő társamat. . Ápolatlan, és beteg voltam, a hátamon hatalmas foltokban hiányzott a szőr, égett, viszketett kegyetlenül. A gyepiken az ilyen kutyákat szokták legelőször lealtatni…. Valószínűleg ezt azért úszhattam meg, mert a bánatos tekintetű fotóm bejárta a Facebookot, és a fajtamentők is megláttak. Azonnal ki akartak vinni, hogy megkezdhessék a gyógykezelésemet, de nem adtak.