Június végével is egy érzelemdús hónapot hagytunk magunk mögött. Kaptunk jó és rossz híreket, hullattunk szomorú és örömkönnyeket is, búcsúztunk sírve és nevetve is. Megtapasztalhattuk, kik az igazi barátaink, akikre számíthatunk, ha baj van és láthattuk, mikre képes a közösség ereje.
Na de haladjunk szépen sorban.
Vazul, akiért veletek együtt kitartóan imádkoztunk egy csodáért, június első napjaiban végül elvesztette a harcot.
Az ő története is sajnos egy azok közül, amelyekkel túl gyakran találkozunk. Bántalmazását követően napokig kóborolt súlyos fejsérüléssel és egy elhanyagolt középfül-gyulladással.
Amikor sürgősségi ellátásra vittük, az első állatorvos az altatását javasolta. Mi azonban sosem engedjük el ilyen könnyen a védenceink mancsát. Ahogy minden ilyen esetben, most is kértünk egy második véleményt régi, megbízható állatorvosunktól, Patadokitól.
Ő már nem egyszer bizonyította, hogy a legkilátástalanabb helyzeteken is képes fordítani, ezért most is reménnyel a szívünkben bíztuk rá a meggyötört Vazult.
Patadoki emberfeletti küzdelmet folytatott érte. Még éjszakára sem hagyta magára: bent aludt vele a rendelőben, hétvégén is mellette volt, napokon át megtett mindent, ami emberileg lehetséges. Vazul súlyos sérülései ellenére is megőrizte kedves természetét, amivel pillanatok alatt belopta magát mindenki szívébe a rendelőben.
Ügyében jelenleg is aktív rendőrségi nyomozás folyik. Mindent megteszünk azért, hogy aki ezt tette vele, feleljen a tetteiért.
Sajnáljuk, Vazul. Fuss szabadon! 🖤
Az állatmentés egy folyamatos érzelmi hullámvasút. Miközben az egyik szemünk sír azokért, akiken nem tudtunk segíteni, a másik nevet, ugyanis rendszeresen kapunk képeket és videókat egykori mentetteink jelenlegi életéről.
Júniusban Leó, Finci és Tobi köszönt be hozzánk a gazdái által. Mindannyian nagyon ügyesen alkalmazkodtak az új körülményeikhez és kitartó foglalkozásnak hála boldog, kiegyensúlyozott életet élhetnek.
Friss gazdisaink mellett időről-időre réges-régi védeinceinkről is kapunk híreket. Joker idén ünnepelte a 10.születésnapját és a gazdijai által mi is kivehettük a részünket az örömből.
Nem tudjuk elégszer elmondani: ezekért a mosolyokért csináljuk.
Június közepén rendkívül nehéz helyzettel találtuk szembe magunkat. Szeretett idős gondozónk, a kutyasuttogóként emlegetett Mihály kórházba került.
Miközben aggódtunk érte és minden követ megmozgattunk azért, hogy a lehető legjobb ellátásban részesüljön, az állatotthon működését is biztosítanunk kellett. Bár Kriszta továbbra is helytállt, mint gondozó, egyedül emberfeletti feladat lett volna közel ötven német juhászkutya napi ellátása.
A helyzet megoldására többször is segítséget kértünk. A felhívásaink vegyes fogadtatásban részesültek: sok biztató szó mellett sajnos bántó és méltatlan kommenteket is kaptunk – jellemzően olyanoktól, akik még soha nem tettek semmit a gombai német juhászokért.
Mi azonban inkább arra szeretnénk emlékezni, ami igazán fontos. Arra, hogy milyen hihetetlen ereje van az összefogásnak.
A segítségkérésünkre rengetegen mozdultak meg. Önkéntesek érkeztek az állatotthonba, sétáltattak, takarítottak, etettek, és kivették a részüket a védenceink mindennapi ellátásából. Megismerhettünk egy másik igazi kutyasuttogót is, Ottót, akinek köszönhetően a legnehezebben kezelhető lakóink ellátása is biztonságban volt.
Június végére végre biztató hírek érkeztek Mihályról is. Felébredt a kómából, állapota javuló tendenciát mutat, és minden jel arra utal, hogy ősszel ismét visszatérhet szeretett kutyáihoz, az állatotthonba.
Szinte már hagyomány nálunk, hogy június utolsó tíz napját Délegyházán, a Tavirózsa Kempingben töltjük a nyári táborunkban. Erre a különleges eseményre szinte kizárólag német juhászkutyák érkeznek, és a résztvevők között minden évben rengeteg egykori védencünket is viszontláthatjuk.
A tábor igazi kutyás paradicsom. A képzéseket az ország legkiválóbb szakemberei tartják, a gyakorlások után pedig a kutyák és gazdáik együtt csobbanhatnak a tó hűs vizében. A tanulás, a közös élmények és a pihenés tökéletesen kiegészítik egymást.
Idén külön öröm volt számunkra, hogy a sikeresen elnyert pályázatoknak köszönhetően az állatotthonból hét kutyánk is részt vehetett ebben a felejthetetlen élményben: Baba, Blacky, Lolita, Corey, Vörös Lady, Nóra és Maja.
A tábor nemcsak kikapcsolódást jelentett számukra, hanem rengeteg új élményt, fejlődési lehetőséget és pozitív emberi kapcsolatot is – olyan tapasztalatokat, amelyek későbbi gazdikeresésükben is sokat számíthatnak.
Búcsúzásként pedig tekintsük át röviden, kiktől búcsúztunk el júniusban.
A táborból már nem tért haza Blacky, önkéntese Nóri örökbe fogadta. A tábor alatt gazdira talált Kicsi és Maci, illetve Marci is.
Mindannyiuknak boldog gazdis éveket kívánunk!
Köszönjük, hogy velünk voltatok júniusban is! Köszönjük a támogatást, a biztató szavakat, köszönjük mindenkinek aki ellátogatott hozzánk és segítette a munkánkat! Szívmelengető volt látni és tapasztalni az összefogasát, ami létrejött a gombai németjuhászokért.
Naprakész információkért kövessétek Facebook oldalunkat!
Tetszett ez a történet?