Az állatvédők munkája nem könnyű – ezt talán már senkinek sem kell bemutatni. De mit jelent ez a valóságban?
A februári hónap a németjuhász fajtamentés életében pontosan megmutatta. Kemény, fizikailag, érzelmileg és anyagilag is rendkívül megterhelő hetek állnak mögöttünk.
A beszámolóból a legsokkolóbb felvételeket ugyan kihagytuk, de így is nehéz olvasmány következik.
Mielőtt elmerülnénk a mentéseink részleteiben, nézzük kik találtak családra ebben a hónapban. Gazdis védenceink sorát Gertrúd nyitotta meg, őt követte Ariel, majd Ricsi.
Az elköltöző kutyák helye nem maradt sokáig üresen. Februárban is egymást követték az új mentések.
Bár folyamatosan helyhiánnyal küzdünk, és minden egyes érkező esetében felmrtült a „hová tesszük?” kérdés, vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet nemet mondani.
A sort egy olyan kutyus nyitotta, akinek a története sajnálatos módon mindennaposnak mondható. Roy egy apró, szabolcs megyei faluban, lánc végére kötve „élt”, s ha mindez nem lett volna elég, az általános elhanyagolás mellett bántalmazás és egy súlyos sérülés is nehezítette a mindennapjait.
Mivel jártunk már a környéken az elmúlt években és az állatmentést sem tegnap kedztük, tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű eset.
Az agresszív gazdára, a rendőrséggel való együttműködésre, a harcra a kutyáért felkészültünk. A kedvesnek éppen nem nevezhető szavakra, amikkel fogadtak, felkészültünk. De az, hogy a hatósági intézkedés alatt a kutyát egyszerűen kicsempészik a házból, még minket is meglepett.
Természetesen nem adtuk fel, addig mentünk, zörgettünk és egyeztettünk, amíg a rendőrség a hatósági állatorvossal együttműködve elkoboztatta a kutyát és a támogatóink segítségével megérkezett hozzánk.
Az új életét a kórházban kezdte, a hátán lévő betokosodott cisztát azonnal műteni kellett. A műtétje szerencsére jól sikerült.
A szabolcsi kutyussal egyidőben került a gondozásunkba Zoé is.
Zoé heves megyéből származik. Mondhatnánk, hogy ott élt, de a múltját megismerve ez egy túlzó kijelentés lenne.
Az állatorvosi szakvélemény alapján Zoé életveszélyes állapotban volt a mentés időpontjában. A régóta fenálló éhezés és a kiszáradás következtében az eszmésztése leállt, a szervezete pedig saját magát kezdte el lebontani. Annyira legyengült, hogy egyedül lábra sem tudott állni. Ha nem megyünk érte, egy pocsolyába fagyva érte volna utol a vég.
Az állatorvosaink részletes szakvéleményét megnézhetitek itt és itt.
A szakszerű segítségnek, a rengeteg vitaminnak és étrendkiegészítőnek hála Zoé hamar javulásnak indult és talán életében először még egy mosolyt is sikerült az arcára varázsolnunk.
Ebben a videóban pedig láthatjátok, ahogy igazi németjuhász módra labdázik – szintén talán életében először.
A hónap harmadik érkezője szintén joggal pályázhat az „Állatartási kultúra Magyarországon” magazin címlapjára. Borika életét a már-már kötelező elemeknek számító rövid lánc, szemét és rozsdás edény hegyek mellett egy súlyos szemsérülés is nehezítette.
Érte kivételesen nem nekünk kellett megküzdeni, a hajdúhadházi ebtelepről vettük át és vittük egyenesen a szemészetre.
A vizsgálatok során kiderült, hogy Borika szeme sajnos menthetetlen, műtéti eltávolítást terveztünk neki.
Sajnos azonban erre már nem kerülhetett sor. Február utolsó napjaiban egy éjjel rosszul lett és az azonnali állatorvosi beavatkozás ellenére nem sikerült megmenteni az életét.
Borika egy olyan betegségbe halt bele, ami felnőtt kutyákat nem szokott megviselni, ám az ő megkínzott szervezete nem bírta a harcot.
Mielőtt tovább mennénk az új lakóink bemutatásával, hadd osszunk meg Veletek egy örömhírt is.
A már tradícióvá váló délegyházi táborunk támogatása céljából részt vettünk a Bethlen Gábor ZRT civil szervezetek szakmai programját segítő pályázatán. Öt olyan önkéntes költségeinek a kifizetését kértük, akik a tábor alatt egy-egy fajtamentés kutya képzését fogják végezni, miközben ők maguk is elsajátítják a kulturált állattartás, a kutyakiképzés alapjait. A pályázatunk sikeres lett, 1,2 millió Ft-t kaptunk a projekt megvalósítására.
Ebből fogjuk fizetni a tó parton álló kis házikót, a felkészítést, valamint a kutyák képzését.
A negyedik mentésünk ugyanúgy kezdődik, mint a többieké. Bejelentést kaptunk Ormosbányáról: egy elhanyagolt udvarban, láncon vergődik egy német juhászkutya. Hogy mitől volt ez mégis egy különlegesen szomorú eset? Attól, hogy Bolyhoska mindössze három hónapos volt ekkor. Nem hisztek a nekünk? Íme a videó.
A kölyök szerencsére megérezte a menekülés hívó szavát, kibújt a láncból és kirohant az utcára az önkéntesünkhöz. Mivel chipet nem találtunk benne, semmi akadálya nem volt annak, hogy belőle is gombai lakost csináljunk.
A „gazdái” ellen megtettük a feljelentést, állatorvosi szakvéleménnyel megtámogatva kértük súlyos szankciók alkalmazását.
Bolyhoska pedig végre kiteljesedhetett nálunk, mint mindenes. Elképszetően aranyos intézkedős videóit megtekinthetitek itt és itt.
Még fel sem lélegeztünk az előző szörnyűségekből, amikor bejelentést kaptunk egy újabb súlyosan sérült kutyáról, ezúttal Szerencsről.
Lobó nem volt rossz állapotban, nem éhezett és nem volt legyengülve, „csak” találkozott a háta valami éles dologgal – valószínűleg egy baltával. Természetesen ebben az esetben sem lehetett helye a hová, és miből kérdések megválaszolásának, azonnal indultunk érte.
Lobó átesett egy műtéten, ami közben az összesen 45 darab kéretlen útitársától is megszabadították.
Szerencsére a bizalmát nem törték meg a vele történtek, egy nagyon vidám, kedves kutya maradt.
A lábadozás alatt készült videót itt tudjátok megnézni.
A beszámoló ezen pontján biztos mindenki azt gondolja, hogy „innentől már csak jobb lehet a helyzet, igaz?”
Válasz helyett, hadd mutassuk be a hónap hetedik új lakóját.
Diesel egy hajléktalan ember kutyája volt, akit a képen is látható módon – láncon, szemétkupacok között – tartott, majd egyszerűen magára hagyott. Amellett, hogy ő is éhezett és a teljes kiszáradás felé tartott, a rozsdás lánc teljesen belenőtt a nyakába. Ott helyben el sem tudtuk távolítani, azonnali műtéti beavatkozásra volt szükség a megmentéséhez.
Erős idegzetűeknek itt videó, amit az elhozásakor készítettünk róla, itt pedig az állatorvosi szakvéleményt hallhatjátok.
A több, mint 1,5 órás műtét sikerrel zárut, Dieselben pedig egy áldott jó és kedves kutyát ismerhettünk meg.
Február utolsó érkezője Diesellel egy napon került a gondozásunkba. Hasonló körülmények közül érkezett ő is: szó szerint a halott társa helyére akasztottak a láncra. Chip vagy oltás nem volt benne, cserébe férgek szép számmal – ezt első pillantásra meg tudtuk állapítani.
Itt a videó, amin leakasztjuk őt a láncról és útnak indítjuk egy kutyához méltó élet felé.
Miközben az egyik sokkoló állatkínzás helyszínéről a másikra mentünk, átvettünk egy gyepmesteri telepről egy gyönyörű, hosszúszőrű kisfiút is. Róla bővebb információt a fajtamentés facebook oldalán találhattok majd.
Köszönjük, hogy ebben a nehéz hónapban is velünk tartottatok, figyelemmel kísértétek a munkánkat, és együtt éreztetek védenceinkkel.
Külön köszönjük egyszeri és rendszeres Támogatóink hozzájárulását, Ti teszitek lehetővé, hogy akkor is igent mondhassunk, amikor a lehetőségeink korlátozottá válnak. Ti adjátok meg az esélyt ezeknek a jobb sorsra érdemes kutyáknak az újrakezdésre.
Ha fontos számotokra, hogy ezt a munkát tovább folytathassuk, kérjük, gondoljatok ránk az adó 1% felajánlásakor is. Egyetlen döntés, ami számotokra csak egy mozdulat, számukra viszont az életet jelentheti.
Ha szeretnétek személyesen is részesei lenni a gyógyulásuknak, szombatonként az állatotthonban találkozhattok védenceinkkel. Megadhatjátok nekik azt a simit, jutalomfalatot és figyelmet, amit eddig nélkülözniük kellett és elvihetitek őket egy nagy sétára. A látogatás részleteit a Támogatás oldalon találjátok.
Hálásak vagyunk, hogy velünk vagytok – a nehéz és a reményteli napokon is.
Tetszett ez a történet?
