Hát, ez a nap is elérkezett: hivatalosan is elbúcsúzunk az idei nyártól. Szomorúan? Nos, ez nézőpont kérdése.
Ha a pozitív oldalát nézzük, a nyári táborainkat például nagyon szeretjük. Szuper dolog látni, hogyan nyílnak ki és alakulnak át védenceink az intenzív foglalkozások és a rengeteg új élmény hatására. Emellett imádjuk nézegetni egykori védenceink nyaralós, kirándulós vagy éppen medencében hűsölős képeit is. Annak pedig különösen örülünk, hogy nyáron több önkéntessel találkozhatunk, ami mindig több sétát, foglalkozást és élményt jelent az állatotthon lakóinak.
Ugyanakkor az évről évre fokozódó hőség és aszály a mi örömünket is beárnyékolja. Amellett, hogy védenceink hűtése és mozgatása egyre nagyobb kihívást jelent, nehéz nem gondolnunk azokra a kutyákra, akik valahol egy lánc végén, megfelelő árnyék és friss víz nélkül próbálják átvészelni a forró napokat. Ráadásul ilyenkor őket észrevenni és időben segítséget juttatni hozzájuk is sokkal nehezebb.
Ez a kettősség jellemezte az augusztusunkat is. Szinte felváltva számolhattunk be jó és rossz hírekről, oszthattunk meg Veletek boldog, szomorú, felháborító vagy éppen szívmelengető történeteket.
Most pedig, ahogy minden hónap végén, nézzük meg együtt, mi minden történt velünk és védenceinkkel augusztusban!
Gazdira találtak
Szerencsére a hőség a csodálatos gazdijelölteket sem tartotta távol az állatotthontól.
A választás persze nem könnyű, hiszen jelenleg is több mint ötven csodálatos németjuhászról gondoskodunk Gombán. Az érdeklődőket azonban nem hagyjuk magukra a döntésben: igyekszünk mindenkit megismerni, és segíteni abban, hogy megtalálja azt a kutyát, akivel valóban egymáshoz illenek.
A nyár utolsó napjait már új családjában tölthette Vörös Lady, Nora, Chase, Baba, Tiffany, Lolita, Baldo és Mona.
Közülük többen méltatlan körülmények közül érkeztek hozzánk, de olyan is akadt, akiről a saját családja mondott le. Egy azonban közös bennük: mindannyian jobbat érdemeltek annál, amit korábban az élettől kaptak. Most pedig végre meg is kapják.
Boldog, szeretetben és közös élményekben gazdag gazdis éveket kívánunk mindannyiuknak!
Új lakóink
S ahogy az lenni szokott, az elköltözők helyét sajnos gyorsan be is töltötték újabb, jobb sorsra érdemes négylábúak. Hadd mutassuk be Nektek röviden augusztusi beköltözőinket!
A sort Max nyitotta, akit saját gazdája adott le egy gyepmesteri telepre. Egy debreceni állatvédő csapat kért segítséget számára, ugyanis altatás várt volna rá.
Őt követte Shine, aki szintén Debrecen környékén került bajba. Legyengülve, magára hagyva rótta az utcákat, amikor szerencsére felfigyeltek rá. A helyiek és egy önkéntesünk segítségével ő is megérkezett hozzánk
A hónap legkalandosabb érkezője címet azonban kétségkívül Büki nyerte el, aki társával együtt egy golfpályára szaladt be segítséget kérni. Miután kiderült, hogy a gazdájuk a kutyák hazavitele helyett a lelövésüket kérte, a megtalálók és a helyi állatbarátok összefogtak értük. Büki így végül golyó helyett egy Gombára szóló fuvart kapott.
Jack Szabolcs megyéből érkezett hozzánk, olyan körülmények közül, ahonnan az embereket is menteni kellene, nem csak a kutyákat. Szeméthalmok között láncon tengődött, mozgástere addig terjedt, hogy fel tudott ugrani egy helyben. Szerencsére sem testileg, sem lelkileg nem viselték meg a körülmények és az emberekke is jó viszonyban maradt.
Épphogy bevehettük a megtelt táblát, újra ki is kellett tenni, ugyanis bejelentést kaptunk egy Nógrád megyei településen kóborló kutyáról. Luna chip és feltehetően oltás nélkül rótta az utcákat, így nem volt kérdés, hogy ő is gombai irányítószám alá kerül.
Lesit egy családtól vettük át, miután a fiatal kutya lemészárolt egy egész baromfiudvart. Hogy a két és a négylábúak között ne lehessen több találkozás és mindenki szabadon élhessen, Lesi most új családot keres.
Rufus fiatal kora ellenére rettenetesen leharcolt álapotban került hozzánk.
Búcsúzunk
Augusztusban két csodálatos kutyánktól is búcsút kellett vennünk. Pearl és Cassius már a szivárványhíd túloldalán játszanak.
Cassius az állatotthonban élt, velünk. Igazi harcos volt, illett hozzá a neve: egy nagy szívű nemes lélek.
A külvilágnak ő csak egy volt a sokból, egy idősödő, láthatatlan kutya, aki „nem kellett senkinek”. Mi azonban megláttuk benne azt, amit mások nem vettek észre, és megadtuk neki azt, ami jár egy ilyen csodálatos léleknek: a békét, a biztonságot, a feltétel nélküli szeretetet.
Cserébe pedig ő nemcsak a társunk lett, hanem a mindennapjaink védelmezője és büszkesége is. Cassius bátorsága és tartása egyedülálló volt. Nem félt semmitől és senkitől, de a keménysége mögött mindig igazságérzet lapult. Felejthetetlen marad, ahogy a falurendezvényeken jelen volt: Egyetlen határozott nézéssel vagy egyetlen mély hangú fellépéssel képes volt rendet teremteni a legnagyobb forgatagban is.
Már hónapokkal ezelőtt megkezdődött a leépülése, a gerince sajnos, menthetetlen volt. Az utóbbi napokban már nem tudott felállni.
Köszönjük a közös éveket, a vigyázó tekintetedet és a rendet, amit magad körül teremtettél. Pihenj békében, öreg barátunk!
Orvosnál jártak
A debreceni gyepmesteri telepről érkezett Max mozgásszervi problémák miatt látogatást tett Patadokinál. A vizsgálatok a gerincében és a csípőjében is problémákat tártak fel, így az ő esetében is az aranygolyó beültetése mellett döntöttünk.
Max a rendelőt a saját lábán hagyta el, gondjai és fájdalmai nagy részétől megszabadulva.
Jó hírek otthonról
Mi mással is zárhatnánk a beszámolónkat, mint a legfrissebb képekkel és levelekkel, amiket a gazdik küldtek nekünk egykori védenceinkről?
Tetszett ez a történet?