Hogyan tartsd távol magadtól a nem szimpatikus örökbefogadót?
Franco igazi úrként viselkedett az állatotthonban. Más kanokkal egyetlen pillanat alatt tudatta, hogy itt csak egy főnök lehet, mégpedig ő. A gyengébb nem négylábú képviselőivel szemben viszont igazi gentleman volt. Ha egy szukával osztotta meg a kennelét, mindig előzékenyen és figyelmesen viselkedett velük szemben. Vacsoraidő alatt, amíg evett a lakótársa, félrehúzódott, és még a saját táljához sem ért hozzá addig, amíg a másik nem fejezte be a vacsorázást. Ha egy hisztisebb társat fogott ki, még azt is eltűrte, hogy a másik kicsit „megigazítsa” a bundáját, de egy morrantással sem bántotta volna. Igazi lovag volt, aki nem emelt kezet – pontosabban agyart – egy nőre. Pedig a szukák állandóan cserélődtek mellette, pimaszabbak és szerényebbek váltogatták egymást a kennelében. Szépen sorban mindegyik „szobatársa” új családjához költözött, Franco azonban maradt.
Sok örökbefogadó szeme megakadt az impozáns megjelenésű kanon, ám általában már az első bemutatkozásnál visszavonulót fújtak. Franco ugyanis tökéletesen tudta, ki az, akit egyenrangú partnerként kezelhet, és ki az, aki a „futottak még” gazdijelölt kategóriába tartozik. Persze mindig akadnak olyan kutyások, akik azt gondolják, hogy na, majd ők megmutatják, hogyan is kell bánni egy ilyen keményebb fiúval. Még ha esetleg a közös sétáig el is jutottak, Franco tett róla, hogy az illető gyorsan letegyen az örökbefogadási szándékáról. Bár a gazdijelöltek elővigyázatosságból csak szájkosárban vihették ki egy ismerkedő sétára, de Franco így is megtalálta a módját, hogy megmutassa a jelöltnek, ki is lenne a főnök kettejük között. Egy óvatlan pillanatban – mondjuk amikor a kétlábú lehajolt megkötni a cipőfűzőjét – Franco az állára irányzott balegyenessel vette el a kedvét a nem szimpatikus jelöltnek az örökbefogadási szándékától. De az is előfordult, hogy nemes egyszerűséggel hátulról hasra döntötte az illetőt, és önelégült pofával jelezte a gazdiban reménykedő fajtamentőknek:
„Ez is kevés volt hozzám, mint Mackó sajtban a brummogás!” Franco ugyanis jól érezte magát az állatotthonban, és nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni.
Franco őrmester szolgálatra jelentkezik!
Ez a kutya az autók rabja volt. Ha meglátott egy kocsit, aminek nyitva volt az ajtaja vagy a csomagtere, biztos, hogy beugrott. Ha a fajtamentők egy jó napot akartak szerezni neki, akkor nem kellett mást tenniük, mint hogy elvitték kocsikázni. Mivel ügyeket kellett intézni a szomszéd kisvárosban, egyértelmű volt, hogy összekötik a kellemest a hasznossal, és Francót is megkocsikáztatják. A bíróság előtt parkoltak le az autójukkal, és hogy lemozgassák a kutyát, rövid sétára indultak vele. Éppen egy csapat jött ki a bíróság épületéből.
– Na, ilyen kutya kellene nekem! Ha egy ilyen őrizte volna a portát, akkor biztosan nem mertek volna bejönni a Lakatosék! Van jó vastag lánc is, meg naponta önti ki az asszony a maradékot. Jó dolga lenne nálunk! – ecsetelte az egyik, hogy milyen minőségi élet várna ott egy kutyára.
– Hát lenyelne keresztbe egy ilyen kutya! – kontrázott a másik.
A férfi, hogy megmutassa, mennyire ért a kutyákhoz, elindult Franco felé. A kutya nyakszirtjén már állt a szőr, és mély torokhangon morgott a férfira. Az azonban nagylegény volt, mert azt hitte, szájkosárban nem tud benne kárt tenni. Francót eleve irritálta az illető áporodott szaga, a hangos, érdekes kiejtésű beszédéről nem beszélve.
– Uram, álljon meg, ne jöjjön közelebb a kutyához! – kérték a fajtamentők.
Ám a férfi nem tágított. Odalépett a kutyához, és a kezével felé nyúlt. Franco egy pillanat alatt cselekedett. Könnyedén szökkent helyből is két méter magasra, és amikor a feje a férfi fejével egy vonalba került, ütött a szájkosarával. A férfi az ütés erejétől megtántorodott.
A társaság többi tagja hatalmas röhögéssel konstatálta, ahogy pórul járt társuk a fejét fogva, szédelegve oldalgott el a kutyától, miközben Franco megvető közönnyel mérte végig. Miután látta, hogy az ellenfele megfutamodott, mint aki jól végezte dolgát, farkát feltartva, mély torokhangját csillogtatva vonult el a társaság előtt, akik tisztelettudóan nyitottak utat neki. Franco, ha lehet, ezután még jobban kihúzta magát, és elégedett pofával, peckesen vonult a fajtamentők autójához.
az impozáns megjelenésű kanon
A női nem nagy rajongója
Delhusa Gjon menyasszonya éppen örökbefogadáson gondolkodott. Mivel az alapítványtól már volt egy kutyájuk, evidensnek tűnt, hogy a másikat is innen fogják adoptálni.
– Ide nézz, Gjoni, milyen gyönyörű ez a kutya! – mutatta a népszerű énekesnek Franco fotóját.
– Valóban gyönyörű, de oda van írva, hogy kemény fickó, úgy hogy alaposan gondoljuk meg, hogy a két macskánk mellé haza merjük-e hozni! – válaszolta Delhusa.
Fanninak mindig az esetei voltak az ilyen tekintélyt parancsoló, robusztus kutyák, így Francóba már az első találkozás után védhetetlenül beleszeretett. Hiába mondta a gondozó, hogy ez egy nehezen kezelhető kutya, elhatározta, hogy ő megszelídíti ezt a konok vagányt.
A gondozónak kikerekedett a szeme, amikor pár perc múlva Fanni közölte vele, hogy márpedig ő ezt a kutyát szeretné megsétáltatni. Az öreg lelki szemei előtt látta a másnapi Blikk címlapját, ahol nagybetűvel tálalják, hogy a fajtamentés egyik kutyája megette a népszerű énekes menyasszonyát. Francóra egy hatalmas szájkosarat tett, úgy merte csak a pórázt Fanni kezébe adni. Ám a lány a világ legtermészetesebb módján indult el Francóval a sétára. Amikor már jó pár perce mentek, és a kutya maximálisan együttműködött vele, Fanni hirtelen megállt, és a kutyához fordult.
– Na, Franco, most vagy megeszel, vagy nem, de én leveszem rólad ezt a borzalmat! – mondta, és a következő pillanatban le is vette róla a szájkosarat.
Várta, hogy most mi fog történni, de Franco a világ legtermészetesebb módján fogadta, hogy nincs rajta szájkosár, és egy kéznyalintással köszönte meg Fanninak a kapott jutalomfalatot. Fanni ezután rendszeresen járt a kutyához, aki mindig nagyon boldog volt, ha feltűnt a barátnője. A fiatal, törékeny lány gond nélkül kezelte Francót. A sétákhoz ezentúl már pórázra sem volt szükség, és Fanni egyetlen szavára a kutya vigyázzállásba vágta magát.
Ha kíváncsi vagy, hová vezet Franco útja, nézz be holnap is!
Tetszett ez a történet?